Magyar Transzperszonális Egyesület VI. Konferenciája

A létezés kibontakozó lehetősége: a közösség

Az új típusú közösség  pszichológiája

Mostanában sokszor teszik fel a kérdést különböző társadalomtudományok képviselői: milyen összefüggés van a társadalom működése és az emberek növekvő feszültsége között? Az egyre korábbi életszakaszban megjelenő stressz-betegségek, az elidegenedés elmélyülése, az emberi kapcsolatok elsivárosodása, a növekvő kontrolligény – mind a személyes jól-lét ellen hatnak.

A konferencia tárgya maga a közösség, amely óriási változáson megy át napjainkban. Hagyományos formája azt jelentette, hogy tagjainak hasonló a gondolkodása, a megnyilvánulása, és a bizalom jelen van egymás iránt. Az egyes ember élete ezer szálon simult bele a nagycsalád és a falu életébe, kiszámítható és elvárható volt a többiek viselkedése. Így nyújtotta a közösség a túlélés biztonságát tagjainak. A XIX. sz. közepére Magyarországon is véget ért ez a korszak, a hagyományos közösség megszűnt – elindult a társadalom teljes átalakulása.

Ahogy a modern korban az individualitás tömegessé vált, a közösség emberek halmazává forgácsolódott, lassan a közösség eszménye is illúzióvá foszlott. Erre is válaszul új csoportosulás jelent meg a tőkéhez kapcsolódó munkahelyeken: a szervezet. Ennek működése, gazdasági jelentősége miatt, hamar a pszichológiai vizsgálatok középpontjába került. Ezek nyomán láthatóvá vált, hogy ha emberek pusztán együtt vannak, az nem tudja betölteni azt a szerepet életükben, mint egy valódi közösség. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a biztonság érzete jelentősen csökken, ebben a hiány állapotban egyre több tünet észlelhető: a stressz-betegségek növekvő mértéke, valamint a világ számos pontján megjelenő társadalmi krízisek. Az elidegenedés mélysége nem csak az egymással, hanem a természettel való kapcsolatunkban is tükröződik: az ökológiai válság 48. évében járunk.

Ez a felismerés sokakat cselekvésre, változtatásra inspirált. A 2000-es években egy újfajta közösségi modell kezdett elterjedni, ahol az együttműködés szándékolt és gondozott, amelyben az embernek lehetősége van a fejlődésre, sőt néhol a gyógyulásra is. A személyes határoknak nem kell feloldódni a közösségben, úgyis élvezheti az együttes létezés előnyeit. Másfelől az egyén számára a közösség bizalomteli légköre és biztonságos keretrendszere kibontakozást nyújt.

A konferencia előadásai sokszínűen bemutatják azokat az intrapszichés folyamatokat is, amik az új típusú közösségek kialakulásához illetve megerősödéséhez szükségesek. Különös hangsúlyt helyezünk a személyiségfejlődés és a közösségfejlődés kölcsönhatására. A résztvevők többek között meghallgathatják Pál Feri atya, S. Nagy Zita és Orosz Katalin előadását.

A konferencia szerkezete is illeszkedik a témához: délelőtt és délután egy-egy kiscsoportokban zajló beszélgetés követi az előadásokat. A 2019 évi konferenciánkon úgy találtuk, hogy ez a munkamód teret ad a résztvevőknek arra, hogy a témánkhoz fűződő gondolataikat megosszák egymással, és a kibontakozó párbeszédben jobban megértsék a témát is.  Így a tudás is elmélyül, az aktív részvétel és a különböző kapcsolódások pedig jótékony hatást gyakorolnak a személyes kollegiális kapcsolatok alakulására, a fokozatosan bontakozó közösségekre.