A III. Transzperszonális Pszichológia Konferencia absztraktjai

2002. november 22. péntek

Károli Gáspár Egyetem díszterme
Budapest, VIII. Reviczky u. 4/c (Kálvin térnél) Szervező: Magyar Transzperszonális Egyesület
Társrendezők: C.G. Jung Egyesület és
Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület

A határ szétválaszt és összeköt, behatárol és biztonságot ad. A fiatalkor kérdése: hol a határ, meddig lehet elmenni? Később megtanuljuk tágítani a határokat, újradefiniálni, és felfedezni, ami mögötte van. Az idős kor feladata: a határok feloldása.
Hermész a hírvivő, aki egyedül bejáratos mindhárom világba: az Olimposzi istenekhez, a földi emberekhez és az alvilág sötétségébe. Átlépi a határokat, melyeket vigyáz. „Pszichopomposz” is, lélekvezető, az álom és a halál birodalmába segíti át az embereket.

PROGRAM

9.00h Regisztráció

10.00h Megnyitó

10.10-11.30h Előadások: Változó határok a pszichológiában

Üléselnök: Szautner Erika

Beata Bishop - Hermész, a határok őrzője és a határok átlépője
Orosz Katalin - A személyiség alakuló határai
Komlósi Annamária - Énkiteljesítés, énbeteljesítés
Holisztikus szempontok a mai akadémikus én-pszichológiában.

Szünet

11.45-13h Előadások: Új egész a részek újra struktúrálódása révén

Üléselnök: Pénzes Eszter

Vekerdy Tamás - Gyerekek és iskolák - ma
A Waldorf pedagógia hazai gyakorlatából

Daubner Béla - A regresszió terápiás felhasználása
A tudás kitágulása a tudatállapot változása révén

Verseghi Anna - A belső és külső világunk újrarendezése
A neuropszichológiai vizsgálat jelentősége a növekedési és gyógyulási
folyamatban

13-14h Ebédszünet

14-15.30h Előadások: mítosz és tudomány a pszichológia alkalmazásában:
új tapasztalatok az emberről

Üléselnök: Márkus Péter

Varga Csaba - A jövő, mint új tudat és új tudatosulás

Fórizs László - Teremtés – visszateremtés
Út a modern fizikától az ősi szövegekig

Ruzsa Ágota - A szervezetek ökospirituális jelentősége

Bencsik János - hatalom vagy szolgálat
a politika átsegítése a „spiritualitás tűfokán".

Szünet

16-17.30h Kerekasztal beszélgetés
A függőség mint határprobléma:
egyéni és társadalmi sors, személyes és kollektiv tudattalan

moderátor: Bagdy Emőke
résztvevők: Mészáros Judit, Szombati Ágnes,
Topolánszky Ákos, Túry Ferenc,

Hermész, a határok őrzője és a határok átlépője

BEATA BISHOP
(Center for Transpersonal Psychology - London)

Az ősi mítosz szerint Hermész születése pillanatától kezdve egymás után lépte át léte határait és kapcsolta össze annak ellentmondásait. Így lett belőle egyfelől a tolvajok fejedelme, másfelől az istenek hírnöke és a holt lelkek vezetője az Alvilág felé. Manapság mintha csak Hermész árnyékoldalával lenne dolgunk. A világot úgy-ahogy összetartó kollektív és egyéni határok elmorzsolódtak, káoszban élünk, maga a jövő is kérdéses, problémáink halmozódnak.
Einstein szavai szerint "Problémákat soha nem lehet megoldani azon a tudatszinten, amelyen létrejöttek."
A transzperszonális pszichológia tud elvinni bennünket arra a tudatszintre, amelyen elkezdhetjük újjáépíteni létünket, és amelyen az archetípussá vált Hermész mint lélekvezető egy teljesebb, dúsabb élet felé irányíthat minket.

A személyiség alakuló határai

OROSZ KATALIN
Magyar Transzperszonális Egyesület

Az előadásban Hermész principiumát keressük a transzperszonális pszichológia eszközeivel elemezve Énünk dinamikus határait, melyek a személyes tapasztalati mező változásával mind a tudatos, mind a tudattalan szférában folyamatosan alakulnak. Jelentősége van annak a kérdésnek, ki vagyok én, hiszen az önazonosság érzése alapvetően befolyásolja az önmagamról való tudást. Ha az identifikáció a lelki fejlődés természetes határai mentén húzódik, alapvetően egészségesen alakul az individuáció folyamata. A mai modern társadalomban azonban sokkal gyakrabban rákényszerül az egyén a kiteljesedés helyett az önkorlátozásra, beszűkülésre.
A személyiség határainak tudatositása, kialakitása, megvédése majd átjárhatóvá tétele és végül feloldása alapvetően összefügg a harag és a félelem érzelmi állapotával. Az érzelmek tudomásul vétele és megfelelő kezelése segit abban, hogy személyes erőnkhöz hozzájussunk, asszertivak legyünk agresszió nélkül. Ezt a kutya álomszimbolikájának elemzésével mutatjuk be.
A rész egész viszonyulás az egyik nehezen megfogalmazható területe énérzéseinknek. Magasrendű emberi szükségleteink egyike az, hogy tudjunk részévé válni egy nagyobb egységnek, tudatosan feloldani a hermetikusan lezárt határokat, és igy részesülni azokban a helyzetekben, melyeket csak a nagyobb egységen keresztül tudunk megvalósitani. Az elköteleződés, a szolgálat, a humanista erkölcs, a szellemi valóság, vagy a pszichoterápia jelentéstartalmait helyezi Hermész szimboluma új megvilágitásba.

Énkiteljesités-énbeteljesités
Holisztikus szempontok a mai akadémikus én-pszichológiában

V.KOMLÓSI ANNAMÁRIA
ELTE BTK Személyiség- és
Egészségpszichológiai Tanszék

Az angol nyelvű tudományos lélektani szakirodalomban fontos, de nem kellő mélységében elemzett fogalom a címben játékosan "énkiteljesítés-énbeteljesítés" szópárral magyarra fordított "self-fulfillment" (aminek angol szótári jelentését tekintve a szokványosan "önmegvalósítás"-ként fordított "self-realization" a megfelelője). Az előadás ennek a szakkifejezésnek az igen gazdag lélektani jelentésterét próbálja érzékeltetni.
Az előadás arra igyekszik rávilágítani, hogy Jung Selbst értelmezésétől, illetve "Az ember a Teremtő képmása" bibliai üzenetétől talán nem is áll túlságosan távol a lélektan mai emberképe. Ennek bizonyítására a pszichoanalitikus tárgykapcsolati elméletek én-felfogásából, valamint a legújabb kognitív személyiségpszichológiai én-értelmezésből mutatunk be néhány gondolatot. Szeretnénk láttatni, hogy az univerzumhoz (és benne embertársainkhoz) való viszonyunkban - tükröző és tükrözött - "tükör-létünk" egyfelől beláthatatlan horderejű lehetőség, másfelől azonban felelősség.
Úgy véljük, a tudomány hermészi küldetést tölthet be, ha megvilágítva külső és belső határainkat (korlátainkat) segít egyre pontosabban felismerni világba-ágyazottságunk lényegi természetét.

A korregresszió terápiás felhasználása

A tudás kitágulása a tudatállapot változása révén
DAUBNER BÉLA
Integrativ Pszichoterápiás Egyesület

Az előadás ismerteti a regresszió jelenségét. Részletesen bemutatja az emlékek felidézésének lehetőségeit módosult tudatállapotban. Bemutatja az ego-state terápiát és annak személyiségelméleti hátterét. Ismereteket ad a disszociatív betegségek és a multiple personality hipnoanalitikus kezeléséről. Ismerteti az affekt-bridge felhasználását a célzott korregresszióban. A feltárt emlékek átírásának elméleti és gyakorlati hátterét. A fentieket írásvetítővel megjelenített terápiás részletek bemutatásával egészíti ki. Érinti a tudatállapot változás tudás kitágító hatását.

A belső és külső világunk újrarendezése
A neuropszichológiai vizsgálat jelentősége a növekedési és gyógyulási folyamatban

VERSEGHI ANNA
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet

.

Mi ez?

A jövő, mint új tudat és új tudatosulás

VARGA CSABA
Stratégiakutató Intézet

A jövőn most a 21. század első felét értjük, s azt vizsgáljuk, hogy a jövő várható társadalmi modelljei (az információs társadalom után a tudástársadalom, tudattársadalom és az egységtársadalom) mennyire hoznak – vagy nem hoznak – teljesen új feltételrendszert az új tudat és az új tudatosulás kialakulása szempontjából.
A kérdés természetesen fordítva is igaz: születik-e olyan globális új tudat (és az ezt támogató és kiterjesztő széleskörű tudatosulás), amely az emberi élet belső célját és külső világát tekintve gyökeresen új – vagy nem új – víziót és gyakorlatot teremt, hiszen a jövő nem egy univerzális gazdasági-társadalmi kényszerpálya aktuális foka, hanem az emberiség átfogó jövőképe alapján tudatosan létrehozott civilizáció és kultúra.
A jövő eszménye: a tudástársadalom és a tudattársadalom. Ez egyúttal az új tudat és új tudatosulás víziója. A 21. század első fele már egyértelműen három kulcstényező – a tudás, a tudat, a spiritualitás – mindent átható és átütő gyözelme vagy veresége lesz. Ha ezt a folyamatot leegyszerűsítjük, akár azt is mondhatjuk, hogy a 21. század a tudat százada lesz, feltéve, ha ehhez az összes tudás készen áll majd és hozzáférhető lesz, s feltéve, ha az emberiség minden vallása-kultúrája visszavezet (és előrevezet) minket a mainál sokkal magasabb szintű spiritualitáshoz.
Ha a 20. század a soha nem látott és sejtett rombolás, pusztítás és belső kétségbeesés korszaka volt, amely ugyanakkor univerzális megpróbáltatásként megteremtette az új tudat és tudatosulás szellemi-lelki feltételeit, akkor a most indult évezred első százada létrehozhatja (és befogadhatja) azt a kort és tudatot, amely a soha nem látott és sejtett építkezés, szellemi kiteljesedés, spirituális egységesülés előkészítése lehet.

Teremtés – visszateremtés

Út a modern fizikától az ősi szövegekig

FÓRIZS LÁSZLÓ

Az előadás három részből áll.

Az első rész a fizikai elméletek alkalmazási körének maximális kiterjeszthetőségével foglalkozik. Így a newtoni mechanika, a Maxwell-féle elektromágneses elmélet és a kvantummechanika kozmológiai alkalmazhatóságának kérdéseit vizsgálja, különös tekintettel a kvantum-kozmológia interpretációs problémáira.
A második rész az emberiség ősi kozmológiai szövegeit vizsgálja. Az előadó védikus eredetiből készült saját fordításaira támaszkodva bepillantást enged a Rigvéda legszebb kozmológiai himnuszaiba. Majd ezek fényében újra megvizsgálja a kozmológia alapkérdéseit.
A harmadik rész személyes jellegű. Az előadó vallomása arról, hogyan jutott el a Pannonhalmi Főkönyvtár könyvtárosaként elkezdett szenvedélyes szanszkrit nyelvtanulástól a Vanderbilt-egyetemen szerzett elméleti fizikai doktorátusig, és végül hogyan érkezett vissza a Rigvéda ősi teremtéshimnuszaihoz.

A szervezetek öko-spirituális küldetése

RUZSA ÁGOTA
Dialogos Partners kft

„ A jelenlegi káoszból hogyan teremthetünk rendet? Hogyan stabilizálhatjuk a világgazdaságot? Hogyan teremthetünk egy olyan világot, melyben minden létező az igazság és a teljesség szellemében él? Hogyan fogadhatjuk el a a nemzetek közötti különbözőségeket gyűlölködés és ellenségeskedés nélkül?...Hogyan vethetünk véget a háborúknak?...Hogyan teremthetünk gazdagságot a Földön, olyan gazdagságot, amely az egység, a béke és a bőség eredménye a világon? Egyetlen válasz, egyetlen igazi megoldás van és a világ minden pontján emberek milliói fordulnak ehhez a válaszhoz: az egység a tudatban és a helyes emberi kapcsolatok, egyéni, közösségi és nemzetközi szinten egyaránt, melyet a jóakarattal bíró emberek összefogása és a közös cselekvés által valósíthatunk meg. „ ( Alice A. Bailey és A Tibeti, Az emberiség problémái, 178.old )

Egy spirituális hagyomány: A Szeretet Logosz és a mi Galaxisunk. A fejlődő Planéta, mint Planetáris Logosz. Az ember helye ebben a galaktikus evolúcióban. A világkorszakok útja mint a fejlődés íve. Az ember és a planéta viszonya, egyén és a környezet, a csoport és a szervezet, mint organikus egység. Az ember spirituális fejlődése a szervezek útján. A KÖZ-gazda/g/ság – narings liv – a ( tudás ) társadalom és a fenntartható fejlődés, mint a társadalmi minőség megteremtésének lehetősége. A pénz és a szervezetek, mint spirituális erő az isteni akarat és szeretet hordozójaként. Biztató jelek, változások és tendenciák a szervezetek életében:
“ A nagyobb célok felé törekvô emberi akarat a tudatára ébredt lélek kiáltása. “
( Kazuo Inamori –Kyocera vállalat alapító elnöke )
“ A tanulás lényege maga a kapcsolat. Emberi kapcsolatainkon keresztül vagyunk képesek világunk valódi megértésére. “ Peter Senge, MIT, Tanulószervezetek Központ és SOL

Hatalom, vagy szolgálat

A politika átsegítése a „spiritualitás tűfokán” BENCSIK JÁNOS
Tatabánya Önkormányzata

„Ha egy racionalista kultúra csődöt mond, annak oka nem magának a
racionalizmusnak a lényegében van, hanem csupán külsővé válásában,
naturalizmussá és objektivizmussá torzulásában.”
(Edmund Husserl)

A mögöttünk hagyott évszázadban minden tudás kizárólag mint uralkodni tudás jött számításba. A mai társadalmi többség által elfogadott érvényes tudás az, ami hozzájárul a gazdasági rendszer teljesítőképességének növekedéséhez. Mindeközben az ember, és az emberek alkotta közösségeink éles határvonallal elkülönítették magukat a természeti környezettől. A racionális gondolkodásunk és gyakorlatunk által kiváltott torzulásokat rajtunk kívülálló, környezeti válságként határozzuk meg. Meghasadt tudattal nevezzük jólétnek és haladásnak azt, ami a természetben – amelynek mi magunk is részét képezzük – veszteségként, degradációként jelenik meg. A meghasadt tudás hatalommá, önmagát igazoló tudáshatalommá vált. A tudás értéke az elért hatalom mértékével lett mérhető. E kettéhasadt világ közötti szűk átjárót a természet tisztelete és a szolgálatra való készség jelöli ki, s a rozsdásodó kapupántokat a szeretet képes megolajozni. Csak a szeretetteli szolgálat attitűdje segíthet át a „tű fokán”, melyen átjutva emberi közösségeinket már nem csak a megoldásra váró műszaki problémák és költségvetési számok, hanem a természettel egységet alkotó emberek egymásrautaltsága jelenti. Azoknak az embereknek a közössége, akik a megélhetés és az otthon mellett jó szóra, biztatásra és szeretetre is vágynak. A „spiritualitás tűfokán” áthaladva a racionális tudás, a szeretetteli szolgálat által az emberiség fejlődését segítő bölcsességgé nemesedik.

KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

A függőség, mint határprobléma
Egyéni és társadalmi sors, személyes és kollektív tudattalan

Moderátor
BAGDY EMŐKE

Károli Gáspár Református Egyetem
Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület

Résztvevők

MÉSZÁROS JUDIT
Ferenczi Egyesület

SZOMBATI ÁGNES
Magyar Jung Egyesület

TOPOLÁNSZKY ÁKOS
Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium

TÚRY FERENC
SOTE Magatartástudományi Intézet

A legtágabb értelemben közelitünk a függőséghez: a konszumizálódó világ szubmissziv kényszeritő függésbe terelése, mint közös sors, és ennek veszélyei felől; a korszellem, a kortárs közösségek hatása, a szocializációs és a (jungi értelemben vett) individuációs változások függvényében.

 

Gondolatok a kerekasztalhoz

A függőség az ember alapvető, társszükségleten alapuló kötődési képességének „határátlépése”. Addikció, azaz önsebző, autonómiasértő önkéntes fogsághelyzet, mely a visszaélő magatartásban mindenre kiterjedhet, ami az ember számára élvezeti vagy érzelmi szempontból fontos lehet: szerekre (anyagokra), viselkedésmódokra (játék, munka, evés, szerelem-szex, számítógép), társra, stb.
Mit jelent a kóros szenvedély? Hol van a határ? Mi a „kötődés, kapcsolat és elköteleződés” viszonya a kényszerű megkötöttségekhez – a szenvedélybetegségekhez? Melyek a veszélyeztető és megóvó tényezők a társadalomban, kultúrában, mentalitásban, szocializációban, családban, egyedi személyiségvonásokban, a hit, értékek, eszmények, spiritualitás lelki tényezőivel való összefüggésben?
Kerekasztal-beszélgetésünk a tömegkultúra, globalizáció, fogyasztó társadalom addiktív mintázatainak (permisszív kényszerítés, erőszak és hedonizmus kultusz, tömegkommunikáció, reklám, internet, elektronikus kultúra, személytelenedés, stb) elemzése felöl halad az emberi magatartásmintázat és élet értéket meghatározó „befolyásoló” tényezők felé, a transzperszonalitás és spiritualitás vertikális főtengelyén rendezve el a függés-függetlenség lehetőségeit, jelenség-változatait.
A kerekasztal résztvevői eltérő szakmai optikát képviselnek, egyszersmind többségben a kóros függés különböző területeinek szakértői. Az integrációs lehetőséget mégis a kényszerkötés versus elköteleződés (meggyőződéses feltétel nélküli, hitbéli önátadás) dimenziójában kíséreljük megtalálni, mely a transzperszonalitás lelki egészség megóvó jelentőségét engedi láttatni.

Bagdy Emőke

Az addikciók sokfajta jelenségként és jelentésként kapnak szerepet és értelmet az emberi sorsviszonyokban. Kialakulásuknak rengeteg eleme van, melyek egyenként vagy együttesen a kockázati magatartást előjelző rendszert képeznek. Ezek kiterjednek a pszichés prediszpozícióktól a szociális viszonyokig, az életút meghatározó pontjaitól a környező társadalmi hatások irányáig sok mindenre.
Ebből a szempontból fontos a protektív tényezők azonosítása, valamint a beavatkozási rendszerek ehhez való hozzátelepítése.
Érdekes szempont az addikciók jelentésének, társadalmi jelentéskonstrukciójának nyomon követése. Az ezen a területen megtapasztalható ellentmondások (pl. legális és illegális drogok), valamint a társadalmi intézményrendszerek és a média által keltett válaszok elemzése és korrekciója az egyéni sorstörténetekre kiható hatásúak.
Az addikciók kultúrtörténeti és antropológiai vizsgálata szintén gazdag forrásanyaggal szolgál az emberi kapcsolatrendszerek pszichoterápiás és szociálpszichológiai megközelítéséhez.

Topolánszky Ákos

A globalizálódó világban a határok jelentősen megváltoznak. A társadalmi makrovilág határai részben oldódnak, a térbeli és időbeli határok is más hangsúlyt kapnak, máshol erősödnek meg. Az utazási lehetőségek terjedése és könnyebbedése, a kommunikáció forradalmi megváltozása a szinte folyamatos mobiltelefonos és elektromos kapcsolattartás korában a térbeli határokat nagyon viszonylagossá tette. Az időbeli határok ugyanígy oldódnak, az azonnaliság fontos tényező lett, ami a korábban szokványos halasztott válaszadás (pl. levél) kiérleltségét rendkívüli módon csökkentette. A makro-határok oldódása mellett a társadalmi mikrovilág határai is megváltoztak. A távolság nagyobb lett a kisközösségek (szomszédok, munkahelyi kapcsolatok, társaságok, stb.) felé és a családon belül is. Ennélfogva a szocializációban kulcsszerepet betöltő kisközösségek fontossága csökken, s ez a szerep átkerül abba a szociális dimenzióba, amely szükségszerűen virtuális és pszeudovilág lesz, a közvetlenség illúziója tölti be a teret a valódi közvetlenség helyett. Nagyszabású kísérletnek vagyunk szemtanúi: a makrotársadalom illúziói képesek lesznek-e helyettesíteni a szocializáció igazi vegykonyháit? Szkeptikusak lehetünk.

Túry Ferenc

Kiállitás: Teremtés – újrateremtés A konferencia ideje alatt megtekinthetők
Bátorfi Andrea fotói valamint
Verseghi Anna versei Mészáros Róza alkotásaiban

BÁTORFI ANDREA: TRANSMITTING

A képsorozat számítógépes fotógrafikáinak kiindulópontja minden esetben, egy természetben készített fénykép. A fényképek a látható, való világ természetes esetlegességeit képezik le: organikusan kaotikus ágszerkezetek és lombstruktúrák részleteit.
A kiindulópontként szolgáló fénykép egy meghatározott részletének többszörös tükrözésével, majd a részek szimmetrikus összeillesztésével keletkező új kép egy virtuális természet hol statikus, hol dinamikus, de minden esetben rendezett világát teszi láthatóvá.
A virtuális természet képei megismerésünk számára esetleges, töredékes, ám a kézzelfogható természeti világ mögött létező egészleges, a rend törvénye által rányitott, és csak sejtéseink révén megközelíthető valóság dimenziójára nyitnak kaput. Formailag és tartalmi szándékukat tekintve a fotógrafikák a teljességről alkotott tradicionális képzetekkel, szimbólumokkal mutatnak hasonlóságot.

VERSEGHI ANNAKÉNT

1957. 03. 12-én születtem Budapesten.
1994 novemberének egyik hétfő reggelén egy verssel a fejemben ébredtem fel. Ez azt követően történt, hogy a hétvégén egészen megrendültem. Megértettem, hogy apám igazából nem követett el ellenem semmi rosszat, csak olyan volt, amilyen lenni tudott. Tőle örököltem valamit, ami egészen addig, amíg a megbocsátás fel nem forgatta korábbi elképzeléseimet a világról, csak megbújva lappangott bennem. Hihetetlen intenzitással ragadott magával az ihlet, amely nem tűrt semmiféle határt. Amikor jött megálltam. Így született egy szabálytalan napló. Ebben lejegyeztem mindazokat az élményeket, amelyek megfogalmazható formát öltöttek. 1994-től 2001-ig született "verseimet" fogja össze a "Megállók" című kötet. Ezekből válogattunk a mai alkalomra, ahogy ezeket Mészáros Róza "ujjraalkotta".

Anyámmal kapcsolatos megbocsátás lassan, észrevétlenül történt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem dühöngök, amikor mosogatok.

MÉSZÁROS RÓZA: MEGELEVENEDŐ BETÜK

Több éve a versek és bölcs gondolatok erőteljesen hatnak rám, és szivesen le-leirok belőlük. Verseghi Anna verseivel, gondolataival gondolatszikráival élmény volt találkozni. Örömmel dolgoztam velük, igen-igen megérintettek. Már összességében, madártávlatból is megragadott az együttesük. Majd az egyes megfogalmazott témák, s a témák meglepő megfogalmazásai egyre mélyebben hatottak. Napok múlva újabb és újabb ráismerésekre derültem: hol derűvel, hol könnyezve szembesitettek, tükröt tartottak, lakmusz papirként merültek belém. A megélt élmény hitelességét sugározzák és reményt is nyújtanak számomra.
Holt betűbe zárt élő lélek szólalt meg, elevenedett meg bennem. Feléledt formában találkoztunk, hatott, meggyúrt, s újabb átadás most történik az én leiratomban, visszazárva – inkább rajzolva a lelket.