Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember: ÉN, MI, MINDENKI – az önmegvalósítás lehetőségei

Az önmegvalósítás három dimenziója: én; az egyediségünk, mi; kapcsolataink és a társas önazonosságunk, mindenki; egyetemes emberi vonásaink, emberségünk.

Az önmegvalósítás és az én megvalósítás különbözőségei.

Az önmegvalósítás három módja: önkifejezés és önérvényesítés, az önátadás és önfeledtség, és az önfelülmúlás.

Hogyan tudom úgy érvényesíteni magam, hogy az építse, és ne rombolja a kapcsolataimat?

Az önátadás és a flow. Az elmélyült munkavégzés, mint örömforrás. A önfelülmúlás, mint a növekedés és a rendkívül nehéz helyzetek megoldásának kulcsa.

Majoros Andrea gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológus: A közösségi élmény jelentősége a gyermekkorban

A gyermek első közösségi élményeit a családban szerzi. Ezeknek az élményeknek meghatározó szerepe lesz abban, hogy későbbi közösségeit – a bölcsödét, óvodát, iskolát – képes lesz-e valóban közösségként megélni és használni azt, mint közeget személyiségének kiteljesedéséhez. Meghatározza azt, hogy képes lesz-e a közösségekben adni és kapni, megtanulni az együttműködést (nem csak szolgálni vagy elvenni). Az előadásomban megkísérlem röviden felvillantani, mit adhat egy jól működő közösség (és számomra melyek ennek ismérvei) egy jól működő gyermeknek, és hogyan gyógyíthat egy jól működő közösség egy problémás gyermeket. De arra is hozok példát, amikor a családi rendszert kell gyógyítani ahhoz, hogy egyáltalán „közösség érett” legyen egy gyermek.

Dr. S. Nagy Zita neuropszichológus, transzperszonális terapeuta, c. egyetemi docens: Kontroll és bizalom – biztonság és kapcsolódás a közösségben

A biztonság az egyik legalapvetőbb szükségletünk. Idegrendszerünk mélyén a legősibb pályák alakultak ki a veszély és a biztonság jelzéseinek észlelésére, valamint arra, hogy hogyan reagáljunk e jelekre. Biztonságérzetünk/veszélyérzetünk minősége, valamint erre adott reakcióink mintázatai a legkorábbi években formálódnak és a későbbiekben nehezen alakíthatók. Egyénként ezekkel az „adottságokkal” élünk és viszonyulunk kapcsolatainkhoz, közösségeinkhez valamint a természethez. Összefoglalóan mondhatjuk úgy is, hogy biztonságérzetünk szintje és eszközeink a biztonság megteremtésére az egyik legfontosabb összetevője annak, hogyan tudunk részei lenni „nagyobb egészeknek”.

A biztonság fenntartásának és megteremtésének pszichológiai értelemben alapvetően két „eszköze” van: a kontroll és a bizalom. Az előadásban e két eszköz és az általuk meghatározott fejlődési-, kapcsolódási- és életutakról fogunk beszélgetni. Az előadás üzenete: a bizalom gyógyítása az egyén és a közösség szintjén is a boldogabb jövő záloga.

Dr. Takács-Sánta András humánökológus, egyetemi docens: Közösségi komédia a közlegelőkön – egy elhanyagolt kiút az ökológiai válságból

A széles körben ismert közlegelők tragédiája modell világunk számos jelenségének magyarázatában segít. Igaz ez az ökológiai válság szinte minden elemére is, például a globális éghajlatváltozásra vagy a városi szmogra. Kevésbé közismert azonban, hogy a tragédia bekövetkezése nem szükségszerű, elkerülésére többféle lehetőség is adódik. Ezek egyike az, amikor a „gazdák” összefognak, közösséggé kapcsolódnak, és önszerveződő módon alkotnak normákat a „legelő” megőrzése érdekében. Ellentétben például a kormányzati intézkedésekkel vagy az ismeretterjesztéssel, ezt az utat egyelőre nem igazán használtuk ki az egyre fenyegetőbb ökológiai válság kezelésében. Miért volna kulcsfontosságú ezen az úton is járnunk, és milyen rögökbe botolhatunk errefelé?

Dr. Farkas Judit kulturális antropológus, etnográfus, egyetemi docens:

Vallás, hit, spiritualitás és megalkotott közösségek

Az ökofalvak legtöbbjében a tudományos elméletek, a környezetfilozófiai alapvetések és a társadalomváltoztatást célzó ideológiák mellett a spiritualitás valamilyen formája is jelen van: történeti vallások, új vallási mozgalmak és különböző spirituális irányzatok, illetve a legkülönfélébb vallásosság-típusok egyaránt fellelhetők e közösségekben. Előadásomban a vallás, a hit illetve a spiritualitás szerepét tárgyalom a magyar ökofalvakban, és rajtuk keresztül általában a megalkotott közösségek életében. Röviden áttekintem azokat a hit-elemeket és hit-rendszereket, melyeket összefoglalóan öko-spiritualitásnak nevez a szakirodalom, és amelyek fontos részét képezik a jelenkori ökológiai diskurzusoknak és ökotudatos életmód-mozgalmaknak. Bemutatom, hogy milyen szerepe van a vallásnak/spiritualitásnak e közösségek létrehozásában és fenntartásában, a közösségi-társadalmi kohézióban; mi a természetfeletti tiszteletének szerepe a közösségi identitás kialakításában és ez milyen viszonyban van az ökofalvak egyéb szervező ideológiájával.

Szántai Gabriella klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta: Elköteleződés a közösségben

Az előadás során az elköteleződés minőségét járjuk körül. Mit jelent ez számunkra lélektani értelemben?

Rátekintünk a közösséggé szerveződés átalakuló körülményeire és a jelen viszonyokra, lehetőségeinkre a mai, individualizált városi világban, a hovatartozás nélküli alaphelyzetben.  A közösséggé szerveződés elemeit, az alkotó tagokat, kapcsolati viszonyaikat, a közös értékeiket, céljaikat, perspektíváikat és tevékenységüket változtatja elevenné, élettelivé, amikor kibontakozik az elköteleződés a közösségben.

Ez egy léptékváltás: az egész részeként definiálni önmagunkat. Egyben annak a természetes vágynak a szolgálata, ami túlmutat az egyéni érdekeink képviseletének motívumán, hogy egységben létezzünk.

Mindez csak bizalomban, a közös kontroll elfogadásával valósulhat meg, mellyel lehetőségünk adatik a tökéletesség illúziójának elengedésére, sebezhetőségünk kölcsönös felvállalására. Így tudunk eltávolodni a versengő attitűdtől, a közös erőforrások felélésétől és a környezetünkkel és társainkkal együttműködő egyensúlyban, a közösségeinkben elkötelezetten élni.

Fabulya Edit mentálhigiénés szakember, szociológus, transzperszonális terapeuta: Felnőtté válás és individuáció – vevőből résztvevővé válni

Individualizált világunkban gyakran viselkedünk fogyasztóként, ami napjainkban kiterjedt a humán szolgáltatások területére is. Ahogy az elnevezés is mutatja: vevőhöz illően különböző szolgáltatásokat vásárolunk itt is. Ezáltal környezetünket tovább tárgyiasítjuk, mely eléri emberi kapcsolatainkat és önmagunkat is: nem része, részese, résztvevője vagyunk immár ezeknek a helyzeteknek (sem), hanem kívül kerülünk azokon és megrendelőkké, vevőkké válunk. A folyamat üzletté silányul, kívülállóságunk, elidegenedésünk egyre fokozódik, nem velünk és bennünk történnek már a dolgok, hanem miattunk és értünk (?). Belülről kívülre kerülve nem túl jutunk önmagunkon, hanem ön-kívületbe kerülünk. Hogy lehet mindezt megfordítani, hogy válhatunk résztvevőivé saját életünknek? Hogyan vállalhatunk felelősséget saját sorsunkért, hogyan segít ebben az individuáció folyamata és hogyan az „új típusú”, önigazgató közösségek? És vajon milyen társadalmi kihatásai lehetnek annak, ha képessé válunk erre?

Orosz Katalin klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta, a Magyar Transzperszonális Egyesület elnöke: A közösség feminim és maszkulin arca – pszichoterápiával az eltűnt készségek nyomában

Kettős szorításban élünk: vágyunk a közösség által nyújtott biztonságra és féljük az elnyeletést. Csoportok, csapatok, teamek és családok, egyesületek, vallási csoportok, baráti társaságok mondják magukról, hogy „közösség vagyunk”. Előadásomban bemutatom ennek kétarcúságát és hiányosságait, de éppúgy azokat a csírákat is, melyek már fejlődésre képesen jelennek meg időnként, különösen fontos, sőt kritikus helyzetekben.

A közösségekben a feladatmegoldáson, az ehhez szükséges együttműködésen túl (maszkulin energiák és készségek) szükség van az emberi kapcsolatok tudatosabb fejlesztésére (feminin energiák és készségek). Ilyenek a kapcsolódás képessége, saját belső érzeteink kifejezése, az empátia, a megértés és az elfogadás. Szükség van csomóponti segítőkre, akik érzelmileg tudják támogatni a tagokat, alakítják és fenntartják a csoportban az érzelmi egyensúlyt. Ha így tud a csoport közösséggé válni, megtartó ereje a tagokra támogató erővel bír. További fejlődése pedig az élő szervezetre hasonlít: létrejön az önfenntartásra, a fejlődésre és a gyógyulásra való készség.