A transzperszonális terápia módszertana

webinárium 2021. május 14-én, pénteken 15-18 óra között

 

A terveknek megfelelően folytatjuk a 2020. novemberben indított Webinárium sorozatunkat, amely a transzperszonális pszichológia szemléleti és gyakorlati sajátosságait járja körül. Szeretettel hívunk és várunk minden szakembert, aki az elmúlt években önismereti és/vagy képzési folyamatában a transzperszonális szemlélet is jelen volt, esetleg segítői gyakorlatában is alkalmazza azt. Reméljük, hogy a felvetett témák és a közös gondolkodás elősegítik a szakmai közösség formálódását és az Egyesület szervezeti megújulását. 

 

A harmadik kerekasztal témája: A transzperszonális terápia módszertana

Közös beszélgetésre hívunk benneteket az alábbi gondolatébresztő kérdések mentén:

  • Mitől transzperszonális egy terápia, mik a transzperszonális módszertan sajátosságai?
  • Vannak-e saját eszközei a transzperszonális terápiának?
  • Saját munkánkban, a gyakorlatban, hogyan jelenik meg transzperszonális szemléletünk?
  • Hol vannak a határok és a kapcsolódások más irányzatokhoz és módszerekhez?
  • Klasszikus terápiás jelenségekről, mint például az ellenállás, indulatáttétel, viszont indulatáttétel, hogyan gondolkodunk transzperszonális szemléletben?
A kerekasztal beszélgetés résztvevői:
Hantos Ágnes, Orosz Katalin, Schwarcz Ágnes, S.Nagy Zita, Szántai Gabriella
Moderátor: Balogh Lujza
 
A webináriumon való részvétel ingyenes, de regisztrációhóz kötött.
Jelentkezés és bővebb információ: kapcsolat.mte@gmail.com

 

 

WEBINÁRIUM 2021.02.19. 15:00-18:00h

Téma: 
A XXI. századra megjelenő, új típusú traumatizáció kérdései transzperszonális szemmel

A 20.század második felének rendkívülivé gyorsult tudományos és technikai fejlődése, a gazdaság irányvonala, az informatika mindenre kiterjedő térnyerése által kibontakozó kulturális és kommunikációs paradigmaváltás (a Neumann galaxis létrejötte) rányomta a bélyegét a biológiai és társadalmi környezetre egyaránt. A minket ért hatások, köztük a traumatizáció forrásai is magukon hozdozzák a korszak sajátosságait. A Kerekasztal résztvevői saját tapasztalataikat összegezve beszélnek a korszakban rejlő traumatizáció gyermek- és felnőttkorban megfigyelhető tüneteiről és okairól. (Az egyes témák rövid összefoglalója lent olvasható.)
Program: 

15.00-16.30: Kerekasztal beszélgetés

Beszélgetőtársak és az általuk képviselt témák:

Ferenczi Beáta (pszichológus, transzperszonális terapeuta)  - perinatális trauma gyermekkorban

S. Nagy Zita (neuropszichológus, transzperszonális terapeuta)  - stresszkezelés és polivagális elmélet

Orosz Katalin (klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta) - halálközeli élmények

Szántai Gabriella (klinikai szakpszichológus) - a fejlődési trauma

moderátorTolnay Katalin (mentálhigiénés szakember, transzperszonális terapeuta)

16.30-17.00: szünet

17.00-17.40: Kiscsoportos munka

17.40-17.55: Csoportok visszajelzése plenárisan a közös munkáról

17.55-18.00: Zárás

 

Részvétel feltételei:

  1. Érvényes egyesületi tagság. (Új belépőknek belépési nyilatkozat és az éves tagsági díj átutalása, régi tagoknak a 2021-es tagsági díj befizetése.) 
  2. Regisztráció:  https://forms.gle/51bCjM37b4YDajNE8

A belépéshez szükséges linket az érvényes regisztrációt követően, a Webinárium előtti napon postázzuk.

*****

A témák rövid bemutatása:

Ferenczi Beáta (pszichológus, családterapeuta, transzperszonális terapeuta)

Perinatális élmények, korai traumatizáció megjelenése a gyerekekkel és családjaikkal folytatott munkában

A perinatális élmények intenzív, nagy horderejű tapasztalatok, gyakran élet-halál kérdései jelennek meg benne. Az átélt élmények és az ezekre adott reakciók mintázatokba szerveződnek és hasonló élethelyzetben megismétlődnek.  Hatással vannak:

  • a változásra való képesség - a határok kezelésének mintázata
  • a  kötődés és elköteleződés – a kapcsolódás mintázata
  • a veszteség feldolgozásának szintje és módja
  • stressz alapszintje – a stresszkezelés mintázata, egészség betegség kérdései
  • saját testhez való viszonyulás
  • reziliencia – a rugalmas alkalmazkodás képessége ekkor alapozódhat meg

A méhen belüli időszakból hozott stressz-szintet a születéskor átélt stressz növeli – a szülést követő első órák (aranyórák) élményei komoly hatást fejtenek ki stressz- és immunrendszerünk beállítódására. Az ekkor kialakult magas arousal és megemelkedett stresszhormonszint tartósan magas maradhat, hosszú távú következményekkel is járhat.

A stressz önmagában nem jelent traumát. A traumatikus élményt a baba számára három tényező együttese adja:

– Maga a történés, annak kedvezőtlen vagy negatív volta, pl. szülésindítás, koraszülés, köldökzsinór elvágás, súlyos oxigénhiány, terhességi toxikózis, sürgősségi császármetszés, vákuum, csonttörés, vércsere, újraélesztés.

– A baba erre adott reakciója, ami a félelemtől az intenzív pánikon át a disszociálás és a lefagyottság sokkos állapotig sokféle lehet.

– Az anyától való elválasztás a fájdalmas beavatkozások, a fizikai és pszichés rossz élmények és a szoptatás kezdeti nehézségei mélyíthetik azt.

Amikor a csecsemő kontrollálhatatlan és bejósolhatatlan veszélynek van kitéve az erőforrásait a túlélésre kell fordítania. Ha ebben a helyzetben nem áll rendelkezésére megbízható, válaszkész gondozó az tovább növeli a negatív következmények előfordulását. A károsodások a fejlődésbe ágyazottan lépnek fel és hatással vannak a további fejlődésre. A baba traumatikus élménynek való kitettsége épp az, hogy abban a gondoskodó rendszerben éli át a traumát, amelyikben a védelméről és biztonságáról kellene gondoskodni. Mindez olyan további nehézségeket adhat, amely további traumákhoz vezet pl. az érzelem szabályozási zavarok, a biztonságos bázis és iránymutatás elvesztése, a veszélyre utaló jelzések felismerésének nehezítettsége – komplex traumatizáció alapozódhat meg ezáltal.

Minden olyan élményt, amely jelentős feszültség növekedéssel és intenzív érzelmekkel jár fel kell dolgoznunk. A feldolgozás során a felhalmozódott és elraktározódott feszültség tud feloldódni és lecsillapodni. A reparatív átélés a katarzis lehetőségét rejti magában, míg az ennek kapcsán kibomló új élmény korrektív élmény lehetőséget biztosít.

***

Szántai Gabriella (klinikai szakpszichológus)

A fejlődési trauma

Az életük felgyorsult ütemű, intenzíven változó, struktúrájában átalakuló világban zajlik. Kapcsolataink az embertársainkkal, az élővilággal, természeti környezetünkkel, az egységében megélt világgal romlik, szegényedik. A társas közeg, amely a gyerekek biztonságának forrása, fejlődésük biztosítéka lehetne, gyakran elidegenedett, elhanyagoló, feszültséggel teli.  Ez az érés folyamán kibontakozó lehetőségeiket formálja az alapvető fizikai szintekig, változásokat okozva akár az idegrendszerben is.

A trauma – a fogalom leggyakrabban használt értelmében egy szélsőséges, akut helyzet, egy traumatikus esemény okozta állapot. A kevésbé erőteljes, de tartósan és ismétlődően fennálló élethelyzetek is a traumatizáció következményével járhatnak.

A fejlődési trauma a nemkívánatos gyermeki tapasztalatok hosszútávú hatásaival jár, melynek során tartós változások jöhetnek létre a működés számos területén: a testi-szomatikus egyensúlyban, a kötődésben – biztonságérzet kialakulásában, a viselkedésszabályozásban, az érzelemszabályozásban, a kognícióban, énképben. 

A kisbabák nem tudják szabályozni a stresszhelyzeteket. Meg kell tanulniuk mindennapi tudatállapotoktól eltérő élmények integrálását, meg kell tapasztalniuk a biztonság és stabilitás helyreállását. Ehhez gondoskodó környezet állandóságot, védelmezést, szabályozást, válaszkészséget, kapcsolódási lehetőséget, a bátorítást kell biztosítson. Így alakulhat ki a pozitív kötődés és jó kapcsolat.

Felelősségünk a felnövekvő generációkért óriási.

***

S. Nagy Zita (neuropszichológus, transzperszonális terapeuta)

Stresszkezelés és polivagális elmélet

A trauma a testet-lelket egész rendszerében érintő hatás, amitől kezdve az egészleges szervezet másképp működik. Ez a változás érinti a központi és a vegetatív idegrendszer működését is. Idegrendszerünk trauma hatására áthangolódik:

  • a vegetatív idegrendszer érzékenyebbé válik, aminek következtében stresszreakcióink is szélsőségesen intenzívebbé válnak.
  • a központi idegrendszer feldolgozó és szabályozó folyamatai is megváltoznak: másképp kezdünk figyelni, észlelni, emlékezni, gondolkodni és tudatos önszabályozó képességünk leromlik.

A terápiás folyamatnak illeszkednie kell ehhez a komplex változáshoz. Ennek egyik alap eleme a stresszreakciók visszaszabályozása fiziológiai és viselkedéses szinten is. Csak a feszültség csökkentése és az automatikus reakciók gátlása után tud megindulni az érdemi feldolgozó munka. Amíg a feszültség magas és a szervezet készenléti esetleg megdermedt állapotban van, a terápiához szükséges készségek alulműködnek. Sem a magasabb szintű kognitív képességek (gondolkodás, asszociáció, absztrakció, mentalizáció) melyek a kognitív feldolgozáshoz szükségesek, sem az érzelemszabályozó készségek, melyek az érzelmi munkához szükségesek nem működnek megfelelően.

Porges polivagális elmélete mentén megérthetjük, hogy az idegrendszer szintjén mi az oka ennek a megváltozott működésnek. S azt is megláthatjuk, hogy a stresszcsökkentés mint nem specifikus terápiás intervenció, hogyan segíti meg az idegrendszer újrahangolódását. Különösen fontos ennek ismerete jelen korunkban, amikor a szokásos és a szélsőséges stresszhelyzetek is átjárják életünk minden területét.

***

Orosz Katalin (klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta):

A halálközeli élmények